Láb

A SAROKFÁJDALOM meglehetősen gyakori probléma, amely sokszor kellemetlen, de csak az esetek egy részében áll mögötte komoly betegség. A fájdalmak jelentős része mechanikai okok miatt következik be, de meghúzódhat a háttérben arthritis, fertőzések, autoimmun- és neurológiai problémák, trauma, csontritkulás és más csontbetegségek, illetve több szervrendszert érintő betegségek is. A legtöbb sarokfájdalom a talpon átívelő vastag kötőszöveti szalag betegsége, a plantaris fasciitis. Ez a szerkezeti betegség abból ered, hogy ennek a szalagnak fontos szerepe van a talp izmainak és inainak, valamint a láb boltozatának a fenntartásában. A kór legjellemzőbb tünete, hogy reggel, talpra álláskor már jelentkezik a fájdalom, ám később mintegy ”bejáratódik”, vagyis mérséklődik és csak hosszú álldogálás vagy lépcsőzés során rosszabbodik. Különösen tinédzsereknél gyakori a sarok ütődései miatt kialakuló fájdalom. Ebben a korban ugyanis még nem teljesen kifejlett a sarokcsont és könnyebben dörzsölődhet a többi csonton. Ehhez hozzájárulnak a túl lapos és kidolgozatlan talpú papucsok, a flip-flopok, valamint a túl korán kezdett magassarkú hordás is.

Az újszülött kori LÚDTALP – a hosszanti boltozat hiánya – csecsemőkorban még normálisnak tekinthető, mert a boltozat csak később az izomtónus növekedésével fokozatosan fejlődik ki. A vastag talpi, bőr alatti zsírpárna fokozza a lúdtalp látszatát. Az esetek túlnyomó többségében a probléma magától megszűnik, így a boltozat kifejlődésének hiányát 2 éves kor előtt nem tekintjük kórosnak. A külső segítséggel kierőszakolt állás, járás túlterhelést okozhat, amely a deformitás fennmaradását eredményezheti.  A későbbi életszakaszokban is ki alakulhat lúdtalp például: rosszul megválasztott és/vagy talpbetét használata, elhízás, izomtónusok változása túl sok sportolás, vagy a mozgás szegény életmód hatására. Megfelelően megválasztott egyedi talpbetéttel és cipővel testünk egyensúlyba kerülhet, ezáltal megelőzhetőek lehetnek a test hosszú távú visszafordíthatatlan deformitásai.

Keresztboltozat (haránt) süllyedésről akkor beszélhetünk, ha a haránt boltozatot alkotó lábközépcsont fejek közül a középsők (leggyakrabban a második és a harmadik) a szükségesnél nagyobb erővel nyomódnak a talajhoz, amely miatt a járás során talpi fájdalom jelentkezik. Jellemző a lesüllyedt fejek alatti bőrkeményedés kialakulása, mely pedikűrös kezelés ellenére is kiújul. Gyakran kíséri a nagyujj bütyök deformitása, ill. a kis lábujjak kalapácsujj állása.
A HARÁNTSÜLLYEDÉS kialakulásában több tényező is szerepet játszhat, például a láb hosszan tartó túlterhelése, magas sarkú cipő rendszeres viselése vagy öröklött genetikai hajlam.

A KALAPÁCSUJJ (digitus malleus) lényege, hogy a lábujj alappercét hajlító és feszítő izmok egyensúlya megbomlik, az alapperc kiemelkedik, a középperc pedig lesüllyed, felvéve így a kalapács alakot. A kalapácsujj esetén tehát az ujj felfelé hajlik a középízületből. Az elváltozás leggyakrabban a második és harmadik ujjon alakul ki, akár mindkét lábon egyszerre. Kialakulása leggyakrabban a rosszul illeszkedő cipőre vezethető vissza, amely kényszerhelyzetben tarja a lábujjakat – ilyenek a nagyon magas sarkú és a keskeny orrú cipők. Nőknél kilencszer gyakrabban alakul ki, mint férfiaknál. Az izmok eltérő húzási iránya miatt jön létre az úgynevezett kalapács helyzet. További tényező lehet a láb haránt-, illetve hosszboltozatának süllyedése is, illetve az elváltozás gyakori kísérője lehet egyéb szervrendszeri megbetegedéseknek, mint például a cukorbetegség.

Egészséges láb esetén a láb az ujjak alapízületének magasságában a legszélesebb, és a nagyujj egyenesen előre mutat. A BÜTYÖK kialakulásakor a haránt boltozat süllyedése miatt, a megrövidült inak a nagyujjat a kisujjak felé húzzák. A leggyakoribb oka a bütyök kialakulásának a szűk és magassarkú cipő viselése, ezért ez a betegség általában a nők körében fordul elő, de már meglévő terpeszláb, és örökletes tényező is okozhatja ezt az ízületi elváltozást. Legtöbbször a haránt boltozat és / vagy hosszboltozat süllyedés kísérő tünete.